2011. augusztus 21., vasárnap

Mes(e)terségek Ünnepén 2011


      A Hagyományok Háza meghívására a Mesterségek Ünnepén meséltünk, fenn a Budai Várban. A Ház önkéntesei Kézműves foglalkozásokat tartottak, minden nap más programmal várták a gyerekeket és szüleiket. Nagyon örültünk a felkérésnek, lelkesen válogattuk azokat a meséket, amelyek kapcsolódtak a négy nap négyféle témájához. Az első napra íródeákos mesékkel érkeztünk, a második nap a szövésről és fonásról szólt, harmadik nap a pásztorkodás került a középpontba, végül vasárnap a hagyományos, régi játékok voltak terítéken.
      A gyerekek papírt merítettek, szőttek-fontak vagy kötelet vertek, csuhébabát készítettek. De kétszer egy nap elcsendesedtek az asztalok, ám annál hangosabb és élénkebb lett a mesemondó szőnyeg. Körénk gyűltek a kicsik és nagyok, meg sokan a felnőttek közül is. A négy nap alatt négyen meséltünk. A gyerekek nem tudtak betelni a mesékkel, folyamatosan újabb és újabb történeteket kértek. Egymásnak adtuk a stafétát, és még a legeldugottabb meséinket is elővarázsoltuk.
      A gyerekek nagyon élvezték a meséket, és néha számunkra is meglepő ötletekkel álltak elő közben:
      Arra a kérdésre például, hogy „Mi lehet a legnehezebb dolog a világon, amit még az ördögök sem tudnak megcsinálni?”, az egyik lelkes legényke azt válaszolta, hogy „Hát a mézeskenyér kenés!”.
      Arról nem is beszélve, hogy mikor minél nagyobb lódításokkal kellett megtömni a király zsákját, a gyerekek annyi remekbe szabott ámítást és ékesszóló füllentést mondtak, hogy még a mi fülünk is kettéállt tőle!


A négy mesemondó: Laci, Andi, Enikő, Maja

Ámulnak a gyerekek

Élt egyszer egy szegény legény, aki....