2011. szeptember 29., csütörtök

Forgószél a Napraforgó óvodában


       Az Újvidék téren, a Napraforgó óvodában járt a Gárembucka. A nagycsoportos gyerekek kíváncsian vártak minket. Talán még kicsit megilletődve a fal mellé telepedtek le, de amint elkezdődött a mese, azonnal körénk gyűltek, és együtt léptünk be a mesék birodalmába. A mesetarisznyából elővarázsoltuk a mesét, amely ugyan még csendesen szendergett, de a gyerekek viharos gyorsasággal felébresztették, és már benne is voltunk a történet közepében.
       Mesénk szegény embere bizony olyan szorult helyzetbe került, hogy már egy falat száraz kenyeret sem tudott adni gyermekeinek. Az ovisok annyira beleélték magukat a történetbe, hogy bár nem rég fejezték be a reggelit, mégis olyan gyomorkorgást hallattak, amitől még egy sárkány dobhártyája is beszakadt volna, nemhogy a mienk. A szegény emberrel sorra látogattuk a szomszédokat, egy kis lisztért, búzáért, hogy legyen miből kenyeret sütni a gyerekeknek. Útban a malom felé megtanultuk a „Két krajcárom volt nékem” kezdetű dalt, aztán segítettünk a molnárasszonynak megőrölni a búzát. Hazafelé azonban a sok csintalan szélfiú, és szélleány olyan nagy forgószelet kavart, hogy az összes lisztet kifújta a zsákunkból. Felkerekedtünk megkeresni a Szélkirályt, hogy panaszt tegyünk, és visszaszerezzük a szegény embernek azt, ami őt illeti.
       Így indult a történet, sok játékkal, sok kacagással. A gyerekek nagyon lelkesen, felszabadultan játszották végig a mese minden percét. Végül rajzokat is kaptunk ajándékba, és voltak, akik marasztaltak minket: szerettek volna még egy mesét játszani.
       Reméljük, hogy egy másik alkalommal ismét ellátogathatunk az Újvidék térre, és újabb mesét varázsolhatunk elő a tarisznyánkból.

Meseébresztő
Jajj a fülem, micsoda gyomorkorgás...


Micsoda forgószél!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése