2011. október 9., vasárnap

Országos könyvtári napok 2011


      A héten az ország számos könyvtárában és művelődési házában tartottak programokat. Mi Pócsmegyerre indultunk: Karsai Gábor, a művelődési ház vezetője hívott meg miket, hogy mesét mondjunk és játsszunk a gyerekekkel. Borús, esős volt ez a vasárnap, szomorú szürke fellegek úsztak az égen. Leginkább talán ennek volt köszönhető, hogy amikor megérkeztünk, alig pár gyerek futkározott még a teremben. De annak hírére, hogy mesét fogunk mondani, elkezdtek gyűlni a gyerekek, egyre többen és többen érkeztek. Segítettek nekünk különböző színű polifoamokkal leteríteni a padlót, így sikerült egy tiritarka, valódi mesebeli játékteret kialakítani. Nem is kellett mást tennünk, mint felhúzni a hétmérföldet lépő csizmánkat, és három hatalmas lépéssel máris ott álltunk meseország közepén.
      Az eltáncolt cipellők című mesét vittük magunkkal erre az alkalomra. A kinti szürkeség helyét a teremben egy színes, kalandos mese vette át, ahol a királykisasszonyok bizony minden éjjel rongyosra táncolják cipellőjüket, a szegénylegény pedig láthatatlan köpenye segítségével lopakodik a nyomukban. Úton a királyi palota felé még hamuba sült pogácsát is sütöttünk, hiszen e nélkül nem lehet egy valamirevaló vándorútnak nekiindulni.
      A mese után a gyerekeket friss, ropogós pogácsával várták a szülők, miközben kint kenyér és bukta sült, amit mi már sajnos nem tudtuk megvárni. De hamarosan visszatérünk még Pócsmegyerre, hiszen ez a község valóban olyan, mint egy mesebeli világ: aki oda el szeretne jutni, annak előbb át kell kelnie a Dunán, mint a mesehősöknek az Óperenciás tengeren.

Kend nőtt a legnagyobbra, megkapja hát a legnagyobb pogácsát!

Körbe jár a kis kosár: játék a palotában

És akkor átlépjük az első lépcsőfokot, mert nagyon nyikorog...