2011. november 12., szombat

Elszabadult nyulak a százhalombattai Városi Könyvtárban

      Százhalombattán, a városi könyvtárban már nagyon sok mesemondó megfordult. A gyerekek szeretnek ide járni, mesét hallgatni, és jó tudni, hogy létezik egy hely, ahol folyamatosan, hónapról hónapra a mesék hívó szavára összegyűlnek a kicsik és a nagyok. Nagy öröm volt számunkra, hogy Kovács Mariann minket hívott erre az alkalomra. S ha már a város száz halomról kapta a nevét, gondoltunk egyet, és olyan mesét vittünk magunkkal, melyben pont száz nyúl szerepel: A király nyulait. Hátha ők építették még valamikor réges-régen azokat a halmokat, melyekről Százhalombatta a nevét kapta.
      Mesénkben a szegény legény útnak indult, hogy szerencsét próbáljon, szolgálatot leljen, de nem kellett egyedül nekivágnia a hosszú útnak, voltak lelkes jelentkezők bőven, akik elkísérték. Volt, aki vele tartott minden kalandban és megpróbáltatásban, volt, aki inkább fává változott, hogy átkelhessünk a rengeteg erdőn, útban a király palotája felé, és volt, aki inkább a királykisasszony mellé szegődött, udvarhölgynek. A palotában nem csak hogy szolgálatot talált a legény, de bizony még a királykisasszony kezét is elnyerhette azzal, ha megőrzi hiánytalanul a király száz nyulát. Ez azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat, hiszen a nyulak ahányan voltak, annyi felé szaladtak, és csak a gyerekek segítségével, no meg egy csodasíppal tudtuk mindet újra összeterelni. Hej, a király viszont még így sem akarta odaadni a lányát egy jöttment szegénylegénynek, ezért végül azt találta ki, hogy töltsön meg a legény egy zsákot lódítással, mindenféle színes fantáziákkal! No, ezt ugyan jól kitalálta, mert a legénykének olyan segítői akadtak a gyerekek között, akik úgy sziporkáztak, hogy az egyik hihetetlenebb dolgot mondták a másik után, így végül mégis megtartották a lakodalmat a palotában. A gyerekek pedig úgy ropták a táncot, hogy aznap éjjel még az ördögök sem tudtak aludni a pokolban!


Sűrű, sötét erdő

Vajon hová pottyan az aranyalma?

Nicsak, hát nem egy bolha ül ott a fejed tetején?

Úgy ropták a táncot, hogy az ördögök aznap egy szemhunyásnyit
sem aludtak a pokolban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése